Távolítsa el a zsírt és tegye a bumba, I. KEDVES ATYAFIAK.


Máskor a költő tanította a népet, most taníts te engem, lelkem hajlamaitól ölelt nép!

Tünjetek fel előttem ti széles városok, boldog házaitokkal, tornyos szentegyházak, miknek ablakain át a hívek harsogó éneke zeng elé, míg a küszöbben eklézsiát követő hajadon síratja letépett koszorúit…! Hadd gondoljak vissza mind azon víg és kedélyes, szomorú és elgondolkodtató regékre, adomákra, eseményekre, miknek homályos emléke a régi jó időkből lelkemben fenmaradt; események, minőkkel naponként találkozunk az életben: oly egyszerűek, oly igazak s mégis oly érdekesek; szájról szájra adott regék, minőket kedélyes rokkapörgés mellett beszélnek el egymásnak félénk leányzók, oly aggasztó tartalmúak, hogy mese végeztével szinte körülnéz a hallgató, hogy nem áll-e háta mögött az ijedelmes regealak?

Az alapszínezet mindenütt ugyanaz; a nép maga magát rajzolja le, egy vonás sem hamis.

távolítsa el a zsírt és tegye a bumba

A mi való benne, az az élet költészete. Mindenütt keresztül tör a hervadatlan jó szív, a nemes könnyelműség, a fulánktalan humor, az erőtetlen bánat, a leleményes furfang, a délczeg távolítsa el a zsírt és tegye a bumba és a nyugodt nemzeti önhit, mely együtt a magyar népéletet annyira jellemzi, s melynek összesége — a közélet históriája.

Ez életet, e világot rajzolni kivántam én, s a tárgy mérhetlen gazdagsága az, mely visszadöbbent; ki győzné a mezők minden virágait leszedni? Csupán azt tehetém, hogy kiválogattam azokat, melyek vándor bolyongásaim közt legkedvesebbeknek tetszettek; mennyi maradt még észrevétlenül! A ki a vadon nőtt virágokban gyönyörködik, fogadja tőlem e füzért szívesen. Este felé járt az idő. Kassay Lőrincz szolgabiró urambátyám kinn állt a háza ajtajában, mely épen az országútra feküdt s épen úgy szűkölködött kapu nélkül, mint más egyéb vendégszerető közbirtokos urambátyáim lakásai a kerek hazában.

Igaz ugyan, hogy a nyitott udvaron ott heverészett vagy hét szelindek, olyan szép nagyok, mint egy medve, s ha valaki be akart jönni a házba, fogyás sáv öböl nagyobb bajba kerítették, mintha Pesten a házmesterrel kellene ajtót nyittatni: hanem ennek a dolognak is volt kilincse: okos ember nem jár bot nélkül az utczán; csak egyet kellett vele az ugatók valamelyikére húzni, a többi aztán megértette az intést és kotródott, a merre látott.

Még akkor nem hordták ezeket a rövid mihaszna páczikókat, a mikre sem támaszkodni nem lehet, sem kutyákat ütni velök. Tehát ott állt az ajtajában Kassay Lőrincz urambátyám pipázva, s átkiabált az átellenben levő esküdt portájára, ki szintén a háza ajtajában állott.

Könnyebb lett volna ugyan a beszélgetés, ha valamelyik átment volna a másikhoz, mert az utcza széles, s nagy hangot kellett adni, hogy egymás szavát megértsék; hanem a két ház között akkora volt a sár, hogy szekérrel is bajos volt megusztatni, s ha át akart menni az ember, elébb le kellett kerülni a kertek alá, s úgy jönni vissza, mindenütt a kerítésekbe kapaszkodva. Tehát jobb volt csak úgy átkiabálni. Hogy automatikus fogyás urambátyám nekem Kassay Lőrincz bácsi?

Tartsuk meg már azt a régi jó szokást, hogy a magyar ember egymást egy családból valónak nézi, s távolítsa el a zsírt és tegye a bumba vénebb az ifjat öcsémnek, hugámnak czímezgeti, emez pedig azt bátyámnak, nénémnek. Lőrincz bácsi ahoz a derék középosztályhoz tartozott, melynek hivatása volt törvényt és jogot kezelni, a nemzeti közérzületet fentartani, a vagyonosságot fajtánk javára növelni, fáradni zaj és dicsőség nélkül; kikről nem beszél sem a história, sem a költő, mert hisz a derék becsületes emberek nálunk nem olyan ritkaságok, hogy jegyezni kelljen neveiket, s a költő meg mit csináljon ilyen becsületes emberekkel, a kikben még csak annyi regényesség sincsen, hogy a más feleségét elszeressék, vagy valakit párbajban egy görbe nézésért főbe lőjenek?

Az ilyen ember születik annak rendje módja szerint, csillagzat és horoscopium nélkül, — felnő a nélkül, hogy zongora-virtuoz lenne, — kitanulja iskoláit tisztességesen, s mikor már mindent tud, akkor haza jön a szülőihez, s lakik velök, mint engedelmes fiu; azok kiházasítják — mikor arra való lett, poétázás nélkül, s ha meghalnak, ráhagyják a gazdaságot adósságok nélkül, mert ezen osztályánál hazánkfiainak az adósságot a bűnök egy nemének tartják, elvök lévén, hogy tisztességes ember ne költsön többet, mint a mennyit bevesz, speculálni pedig nem magyar ember dolga; — ez az elv annyira gyökeret is vert Otthon zsírvesztés bátyánk szivében, hogy diák korában, ha csizmája elszakadt, képes volt addig, míg hazulról pénze érkezik, betegnek tettetni magát, mintsem hogy a vargánál kontót csináljon.

A collegiumból eminentiával tért meg; patvariára a viceispánhoz ment, ott megtanult vármegyei nyelven irni, toasztokat inni és szép hölgyekkel conversálni.

Pesten præclarummal censurázott, viselt frakkot, füstölt szivart és kaczérkodott átellenben lakó szép zsidólányokkal, azután hazament a falujába, s úgy elfelejtett frakkot, szivart és szép zsidólányt, mintha soha se lettek volna. Szülei aztán kinéztek számára egy szép, tisztességes, derék hajadont, távolítsa el a zsírt és tegye a bumba Lőrincz bátyánk el is vette hitestársul; nem irtak ugyan egymáshoz verseket, hanem igen jó életet éltek.

Később egyenesen felszólítva, elvállalá a szolgabirói hivatalt, a mit magyar ember tett ex nobili officio, — nemes kötelességből, — s nem azért, mintha rá lett volna szorulva, mert abból ugyan haszon nem volt: fizetés és sportula kevés volt a megillető traktákra; hanem a magyar ember szivesen áldozott a magáéból is azért a hozzá illő foglalatosságért és azon megvásárolhatlan öntudatért, hogy ő egy egész járásnak földi gondviselése, ki harmad magával, egy esküdttel és egy hajduval rendet tart és igazságot oszt húsz-harminczezer ember közt.

E perczben is épen valami fontos kiküldetési ügy felől értekezik a két érdemes úr az utczán keresztül, a midőn valami kegyetlen nagy hajszolás hangjai vonják félre figyelmöket s fogyás 400 font utcza végére tekintve, hol az út a szérük mellett bekanyarodik, előtünik egy csinos fogat, melyet már csak azért is le kell irnunk, mert ki tudja, látunk-e még valaha olyat, ha mindenfelé vasutak lesznek a hazában?

Hintó volt ez, még pedig úri. Hogy a tetején a bőr kicsinyt pettyegetett, annak fő okait a baromfitenyésztésben kell keresni. Hogy mikor készülhetett e jármű?

Lajos király idejében már voltak függő hintók. Alakja gyönyörűen hasonlít egy fél görögdinnyéhez, melyet a bizonytalan fenekű úton úgy lötyfölt alá s fel négy magas rugó, hogy a benne ülők nyelvöket harapták, ha beszéltek; még ki is dobta az embert, ha jól meg nem fogódzott a kapaszkodókba.

A kocsiajtókat először nem lehetett kinyitni, azután meg nem lehetett becsukni; minélfogva azok egyszersmindenkorra be voltak jól lajfánttal 1 kötözve, a két hátulsó rugó közé pedig a bakra egy jó nagy petrencze széna vala felkötve, mely minden zökkenésnél a benn ülők nyaka közé szándékozott esni.

  1. Csallóköz by Ali Blechova - Issuu
  2. The Project Gutenberg eBook of Népvilág by Mór Jókai

E tisztes ősi emlék elé két szelid paripa volt befogva, a harmadik lógóba; egy kesely, egy fakó és egy szürke, mind a három fülig sáros s mind a három összevetett lapoczkával támogatva egymást s gubanczokba kötött farkával el-elkapva a kocsis kezéből a gyeplőszíjat, míg ez ostorával előre-hátra vagdal, többször püfölve a benn ülők kalapját, mint lovai bőrét, melyeken úgy meglátszanak a húzások, mintha lithographirozva volnának.

A jó szándék nem hiányzott a nemes állatoknál, hanem inkább a megfelelő képesség. Fuvarba fogadott jobbágylovak voltak a jámborok, nem arra hivatva és neveltetve, hogy vastengelyű hintót mozdítsanak elé, s érezve e gyarlóságot magukban, minden tizedik lépésnél nyugórát tartottak, egymásra nézve szomorú szemekkel. Ilyenkor, midőn a lovak megálltak, s nem akartak tovább menni, a benn ülő négy egyéniség közül egy távolítsa el a zsírt és tegye a bumba kiüté fogyás hatása az ízületekre fejét a sok limlom közül s rá kiáltott a kocsisra: «megállj!

A mamával szemközt ül egy reményteljes fiatal sarjadék, kinek báránybőr süvege úgy a fejébe van nyomva, hogy két piros fülecskéje kétfelé konyúl miatta, s ki a legvizsgább feszengéssel néz untalan előre, hátra; mellette végre egy hórihorgas pofók siheder foglal helyet, nagy, bámész szemekkel nézve a sáros világba, s hosszú lábaival a fentisztelt — hihetőleg atyai — tekintélynek jutván átellenben, azokat az elképzelhető legkellemetlenebb helyzetbe kénytelen összehúzni, úgy hogy a két térdét csaknem a nyaka közé szedte.

Tehát valahányszor a lovak megálltak a pocsolya közepén, az érintett asszonyság nagy munkával előkapálta magát a számtalan köpönyeg, sliffer és nagy kendő közül, kikiáltva a kocsiból: «állj meg Marczi, megállj!

Mikor már harmadszor állottak meg a falu közepén s az asszonyság újra kikapaszkodott valakit megszólítani, a benn ülő úr nem állhatá tovább. Most legutoljára azonban épen a szolgabiró úr hajduját találták megszólítani, «no majd mindjárt elvezetem én, csak jőjjenek utánam», viszonzá az emberséges ember, s megindult a hintó előtt.

Könnyű volt neki sietni, mert gyalog ment, de lett volna csak ott azon a hintón. Végre nagy hűhó mellett bevergődött az udvarra a viszontagságos bárka, s a megállapodás pillanatában elkezdének mindenféle mozgó tagok szabadulni ki a zsúfolt tömkelegből.

távolítsa el a zsírt és tegye a bumba

A belső öreg úr legelsőbb is a nagy kászolódás közben sarkantyús csizmájával rátalált a felesége tyúkszemére taposni, mire az hirtelen olyat döfött rajta könyökkel, hogy az öreg úr ijedtében felkapva fejét, a forró pipát pogányul oda süté az előtte ülő hórihorgas siheder orczájához, melynek természetes következése az lett, hogy e spártai gyöngédséggel illetett ifju nagyot ordítva kapott a képéhez, e mozdulattal a hosszú pipát úgy üté az öreg úr fogai közé, hogy az agyveleje is meglódult bele.

E nagy veszedelem alatt végre oda érkezének a szolgabiró úr hajdúja és egyéb ácsorgói, s miután elébb nagy hasztalan törekedtek a bekötözött kocsiajtókat kinyitni, végre nyalábban hordták ki a benn ülőket, mely segítséget azonban a fentérintett szálas ifju ember határozottan visszautasított, bebizonyítva, hogy a természet a végre rendelte a hosszú lábakat, hogy az ember egy lépéssel kiléphessen a kocsiból.

Az utasok végre szerencsésen mindnyájan partra szálltak, s kitappogva lábaikból a zsibbadtságot, mind egyszerre oda tódultak a háziúr és asszonyság elé, a midőn is az érkezett vendég asszonyság, mint a család szája, legelébb fölvevén a szót, kellemteljes bizalommal fordult Lőrincz úrhoz. Van szerencsém kedves édes uram öcsémnek magamban Sajtóry Zsuzsánnát, édes anyai ágról való unokatestvérét bemutatni.

Erre levén az utunk, nem akartuk azt a gorombaságot elkövetni, hogy kedves uram öcsém házát kikerüljük. A cselédek majd mindent behordanak.

Hadd lássuk, rám ismer-e kedves sógor uram? Az is nagyon mulatságos helyzet, mikor az embertől valaki azt kivánja, hogy ráismerjen, s nem akarja megmondani, hogy kinek híják?

A házi gazda bele nézett az emberbe, de nem jutott eszébe, hogy ki az? Lőrincz fülig pirult, s szerette volna, ha erre a kérdésre feleletet kapott volna valahonnan. Jól ismerem, szólt homlokát megdörzsölve ujjai hegyével, csak a neve nem akar eszembe jutni.

A nyelvemen a neve. Hiszen a győri restórátión tiz év előtt négyezer emberrel találkozott, ha az most mind előjönne, ha nem ismeri-e? Én vagyok az a Gyulássi Menyhért. Az Isten hozta szerencsésen, szólt Lőrincz, megkönnyebbülve, hogy egyszer kiszabadult ebből a szellemi kalodából s nyakba és fejbe ölelgette annak rende szerint érdemes vendégét.

Az volt a legszebb, hogy miután a nevét megmondta, sem emlékezett rá. Ez a kisebbik a Péter, a nagyobbik a Sándor.

Csókoljatok kezet asszonynénéteknek szépen. A két fiu engedelmességhez szokottan rohant e szókra a házi asszonyság kezeinek, a kisebbiknek sikerült is egyik kezét elkaphatni s orrával szájával olyan csókot súlycsökkenés makro százalékok rá, hogy alig birta letörölni nyomdokait, hanem a nagyobbik elől eldugá háta mögé kezeit, gömbölyű piros orczáit tartva elé.

A bunfordi fiu olyan zavarba jött e szavakra, hogy a mint meg kellett neki csókolni kedves asszonynénjét, azt hitte, hogy ég és föld kifordul vele, s maga sem tudta, hogy esett át e feladaton? S e fölött oly trémába jött az öcsém Sándor, hogy apjának, anyjának és öcscsének egyenkint sorba letaposta a lábait.

Hogy az elfogadás annál patriárchálisabb legyen, a házi nagy komondorok is oda furakodtak a társaság közé, az érkezett vendégeknek lógatni talált kezeit megnyalva.

S ebben is van valami, a mi figyelmet érdemel. A házi ebek magaviselete erős tanúbizonysága a házigazda vendégszeretetének: a hol még a komondor is megnyalja a vendég kezét s barátságosan ugrál a nyaka közé, ott szívesen fognak látni; de a hol a kuvasz az ajtóban fekszik, s rád mordul, ha közelítesz, ott készen légy arra a kérdésre, hogy «mikor tetszik odább utazni?

Az «öcsém Sándor» itt is szert tett rá valahogy, hogy egy senkinek nem vétett cziczuska ártatlan farkára rágázoljon, s véghetetlenül látszott óhajtani, hogy bárcsak valahogy egy szegletet találna, a hol nem bánthatna senkit, s nem kellene senkivel gondolnia. Itt a bundák, köpönyegek lassankint lekerültek a nyakból, téli czipők és botosok elhagyták a lábakat, nagy kendők, kis kendők leoldattak s apránkint megkezde látszani minden emberen a maga valódi formája.

távolítsa el a zsírt és tegye a bumba

Az érdemes vendégcsalád feje egy negyven és ötven év közt levő egyéniség lehetett, csupán akkor látszva öregebbnek, ha megszólalt, pipától fekete fogai miatt. Rajta térdig érő zöld Zrinyi-dolmány volt, széles zsinórokkal s diónyi gombokkal; mihelyt bundájától megszabadult, mindjárt összetette a két kezét hátul s két sarkantyús lábát szétvetve, egyremásra mosolygó képet csinált, hogy két orczája csak úgy hegyesedett bele, pirosság dolgában csak orrának engedve, mely pirosság azonban koránsem a conservált fiatalság tavaszának volt a színe, mint inkább az ősznek, a mikor tudniilik a bor terem.

Érdemes hitvestársa alacsony, szikár termetű asszonyságnak látszott, kinek különben is elég érdekes arczán a legnevezetesebb volt az orr. Ezt az orrt jobbra, balra, le és fel lehete mozgatni, a szerint, a mint a tisztelt asszonyság valami fölötti tetszését, avagy nem tetszését akarta kifejezni s a családtagok e sajátszerű mimikai kifejezésekre annyira figyelmesek voltak már, hogy idegen emberek előtt szüntelen ez orron függött pillantásuk, annak mozgásától tudva meg, hogy okosat mondtak-e, avagy megfordítva?

Az «öcsém Sándor» egy nagy szál horihorgas legény volt, szőrtelen pofók orczával, s meglehetős tülök orral, kezekkel jól megáldotta a természet, s azt ő maga is jól látszott tudni, mert mindig olyan mozdulatokat tett velök, mintha szeretné azokat valahol magától elhagyni. E véleményben lábai iránt is osztozott, csodálatos hivatást érezve mindenben elbotlani, vagy mindent eltaposni, a mihez csak közelít.

E pillanatban az egész arcz és alak igen élethíven fejezi ki azon gondolatot, hogy mint súlycsökkenés durominnal oda haza lenni.

távolítsa el a zsírt és tegye a bumba

A legkisebb szurkulus végre soha sem tágít anyja mellől, szüntelen annak viganójába fogózva, a miben rá nézve az a jó is van, hogy az orrát beletörülheti. A társaság még alig állta ki lábaiból a zsibbadást, a házi menyecske kitekintve a konyhába, hirtelen utasítást adott cselédjeinek a készítendő vacsora felől, mely parancs teljesültét a rögtöni csirkesírás tanusítá, a midőn a «fiam Péter» megpillanta egy kihúzó szekrény tetején egy pár szép sárga czitromot, melyek ott álltak aranyszélű csészékbe rakva, s rögtön elkezde nyafogni.

De a fiu úgy volt már szoktatva, hogy egy-két ütést, kivált a fejére, fel sem vett, hanem annál erőszakosabban nyafogott a czitromra mutatva. Én nekem az kő kell … — Nem enni való az, csitítá az anyja, de a gyerek most meg bőgni kezdett.

Ты знаешь, как я отношусь к Наи. Однако - довольно странное место и время для свадьбы. Все собрались в гостиной Уэйкфилдов, ожидая выхода невесты.

Lőrincz bátyánk sokkal viálisabb ember volt, mint hogy az ilyen gyermek-jelenetek boszantották volna, oda ment, az egyik czitromot kivette a csészéből s odaadta neki. A fiu elvette és rábámult. Mondjad szépen, hogy: köszönöm alássan. A gyerek elébb elvárta, hogy hátba üssék, azután kinyögte nagy durczásan. S azzal úgy tett, mintha eltenné a czitromot, de csak azt várta, hogy egyszer senki se nézzen rá, s azzal hirtelen nagyot harapott bele.

Hát erre elkezde rögtön ordítani, a mint csak a száján kifért, úgy ordított, hogy a szemei egészen elvesztek a fejében. Minden ember összeszaladt. Mi lelt?

Kalmükök - Egy európai mongol nép [Kalmyks - Mongolian People of Europe] (author's manuscript)

Mi baj? Ki bántott? A kölyök végre nagy zokogva és fuldokolva oda mutat az eldobott czitromra. Nagy nehezen birta a házi asszonyság megengesztelni a kedves fiucskát, egy darab piskótát adva kezébe, s kiküldve a kis Klárikával játszani a gyerekszobába. Az asszonyságok ott maradtak a látogatási szobában; mi pedig, hogyan fogyott az uee Lőrincz bácsi, menjünk át egy pipa dohányra én hozzám, s azzal átvezeté saját szobájába a férfiakat, minden ajtónál nagy birkózásba eredvén Sándor öcsémmel, a ki semmi áron nem akarta megengedni, hogy előtte lépjen be.

Csallóköz Tudósítás Leminősítés vagy realitás?

A pipázó szobában igen jól volt elrendezve, hogy nyár elején bár, de hűvös locspocs időben, a kandallóban vidám tűz pattogott, mellette egyfelől a nagy fáskosár, előtte kényelmes bőrkarszékek, — s kéz alatt a távolítsa el a zsírt és tegye a bumba, körülrakva ezüst kupakos tajtékpipákkal.

Az ifju nem fogadta el. Pedig szokott; hanem a jól nevelt fiuknak nem illik idegenek előtt mutatni, hogy ismerik az élet apró kényelmeit. A két úr ezután beszélgetésbe eredett, mely alkalommal kitünt, hogy Menyhért úrnak is meg vannak a maga saját eszméi s azokat el is meri mondani, mikor a felesége nincs jelen. Sok ember van ilyen, ha a felesége hallja, minden szavába belesül.

Teszem föl: — Először is azt állította, hogy gőzhajók helyett sokkal okosabb volna, ha gőzlovakat csinálnának, hogy azok húznák a hajót; így nem kellene félni, hogy a hajó elsűlyed, ha az üst elpattan. Azután: — hogy azt az országgyűlésen meg kellene hagyni, hogy krumplit senki ne termeszszen, mert ha ez a növény annyira elhatalmasodik, a búzát senki sem fogja venni és termeszteni.

Azután: — kárhoztatólag nyilatkozott az újabbkori pusztai gazdálkodás ellen, miszerint a nagy ménesek helyett az uradalmakon mind birkákat tenyésztenek; úgy, hogy ha egyszer egy nagy háború kiüt, ülhet a nemesség lovak helyett juhokra.

Továbbá: — kifejté bőségesen, mennyire meg kellene tiltani az iskolába járó fiatalságnak vagy a köpönyegviselést, vagy a hegedülni tanulást, mert minden rossz erkölcs abból származik, hogy az ifjuság köpönyege alá takarva a hegedűt, elmehet mulatni a bálokba és korcsmákba, a nélkül, hogy az esküdt diák észrevehetné… — Ühühühehehe!

Egyszerre mind a két úr kérdőleg fordítá felé szemeit, hogy vajjon mi lelte? Ne légy olyan fagyos öcsém; mert ha megtudják a leányok, hogy a kályhát búvod, soha sem kapsz feleséget. De már így közelebb jőjj hozzánk, hadd lássunk jobban a szemedbe. Deiszen harapófogó lett volna az, a fogyni testformáló Sándor öcsémet onnan a kuczkóból ki lehetett volna húzni.

Házi tepertő (töpörtyű) -Traditional Hungarian greaves-Traditionelle ungarische Grieben

Ki hordja az öcsém oldalbordáját? Menyhért úr elébb felfújta a pofáját, mert nagy dolgot akart mondani, s azzal egyik lábát a másikra vetve, felnézett a padlásra és monda: — Az bizony, tekintetes Berkessy Gábor, Csongrád vármegyei protonotarius uramöcsém kisasszonya, Linka, kit még ban a győri restóratiókor a nagyobbik fiamnak igért az édes atyja, a kivel kutyú pajtások voltunk.

S vajjon miért ne adnák oda? Oda merem én azt azért a főispán eleibe is állítani, s akármiféle társaságba, a collegiumból mindenből eminens calculust hozott. Mi a menkü olyan büdös itt? Valami ég. Mondtam szamár, hogy ne támaszkodj úgy annak a forró kemenczének. Ahol van ni. Lyukat égettél a bonzsurodon. Úgy volt biz az; a piros zsinóros bonzsurnak megkapta az egyik szárnyát a forró kandalló.